7 éves voltam, amikor apám kezembe adta az első gépemet, egy keletnémet keresőst. Akkor még nem mindenkinek volt fényképezőgépe, így elég különlegesnek éreztem magam. Azóta fotózok...

Első esküvőmet 2005-ben fényképeztem embernagyságú kaktuszok között Arizonában. A hobbi idővel üzletté alakult, de szerencsére az élvezet megmaradt. Nagy megtiszteltetésnek veszem, ha engem választ a pár a nagy nap megörökítésére. Fontosnak tartom, hogy már az esküvő előtt megismerkedjünk, ezért a feladat elvállalása előtt kérek egy személyes találkozást. Igazán jó képek, amelyekkel nem csak a pár hanem én magam is elégedett vagyok, csak úgy készülhetnek, ha meg van az összhang a fényképész és az alany között. A találkozás alatt gyorsan kiderül, hogy összeillünk-e, és alkalmat ad arra is, hogy átbeszéljük az esküvő napjának menetét, és ötleteljünk a fotózás kapcsán. Pár tippet mindig szeretek hangsúlyozni. (1) A nap során elegendő időt kell szánni a fotózásra; (2) Célszerű előre átgondolni, hogy milyen csoportképeket szeretnénk, és kik azok, akikről mindenképpen szeretnénk sok fényképet; és (3) A fotósnak kell segítség, ez lehet egy másodfotós, vagy valaki a násznépből aki szívesen vállalja a feladatot. Egyszerre nem lehet fotózni és tartani a derítőlapot/ernyőket stb. Illetve még egy tipp: nem muszáj esküvői fotóst alkalmazni - noha nyilván ajánlom - de ha már úgy döntöttetek, hogy profira bízzátok a munkát, akkor érdemes kihozni a maximumot a napból! Pl.: fotózás analóg filmre, fotózás az előkészületekről, fotózás egy képkeret vagy egyéb kellékek segítségével, "photo-booth" ahol a vendégek tudnak fényképet készíteni magukról stb.